A mai nap jobban nem is kezdődhetett volna. Ma végre visszatérek és visszaveszem a helyem a rendőrségen. Már alig vártam ezt a napot. Végre újra elfogalhatom magam és azt csinálhatom, amihez igazán értek. Épp készülődök a munkába, igyekszem megigazítani a nyakkendőmet, de túlságosan izgatott vagyok ehhez.
- Segíthetek? - jött oda hozzám Harumi és elkezdte igazgatni a ruhámat.
- Mire is mennék nélküled! - elmosolyodtam és nyomtam egy csókot a szájára.
- Ugyan már, hisz ez a dolgom. Nagyon izgulsz már Shusaku?
- Egy kicsit. Remélem semmi fontosról nem maradtam le!
- Hidd el semmi érdekes nem történt míg nem voltál, csak a szokásos dolgok. Örülök, hogy újra együtt dolgozhatunk Shusaku!
- Én is nagyon örülök. Egyébként, munka után van kedved velem vacsorázni? Már rég voltunk csak kettesben!
- Ez jó ötlet, szívesen megyek! Na, de most indulj, különben el fogsz késni!
- Rendben. Mond meg Ryota-nak, hogy puszilom! - nyomtam egy puszit az arcára, majd beültem a kocsiba és már indultam is az őrsre. Mikor megérkeztem vettem egy mély levegőt és beléptem az épületbe.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszöntem, mire mindenki felállt és kihúzta magát. Na ez nagyon furcsa volt nekem.
- Főnök, mind nagyon örülünk amiért itt van és reméljük még sokáig itt is marad és vezet minket!
- Köszönöm Kurosagi, örülök, hogy így látjátok! Most ha megbocsátotok, én megyek és intézem a dolgom! - biccentettem egyet a fejemmel és bementem az irodába. Ott azonban nem voltam egyedül.
- Bátyó, már vártalak!
- Non-chan, történt valami? Nem nézel ki túl jól.
- Egy fontos dologról kell beszélnünk.
- Mégis mi lenne az?
- Egy nagyon veszélyes ember ellen folytatunk nyomozást, de eddig még nem sikerült megtalálnunk.
- Ember, máris belevinnél egy ilyen nagy dologba? Hiszen csak most jöttem vissza!
- Az az ember, Sugihara Takauji! - mikor meghallottam ezt a nevet, ökölbe szorult a kezem.
- Az a nyomorúlt! Ha elkapjuk biztosan megölöm!
- Történt valami? Te sose beszélsz így bátyó!
- Az most nem számít. A lényeg, hogy ez az ember fájdalmat okozott Harumi-nak, ez pedig bosszúért kiállt! Tényleg, ö tudja már?
- Még nem. A nagyfőnök személyesen akar majd beszélni vele! - szóval ilyen komoly lenne az ügy? Remélem emiatt nem fogják öt kirúgni, hiszen imádja a munkáját. A nap további része viszonylag eseménytelenül telt. Egész végig csak az járt a fejemben, hogy muszáj még eltitkolnom Harumi előle, hogy a bátya a közelben van, mert most minden olyan jól alakul, ne aggódjon feleslegesen. A munka után elugrottam még az ékszerészhez, ugyanis ma egy nagyon fontos lépést fogok tenni, amivel végre egy családdá válhatunk mi hárman. Miután ezzel is végeztem, hazamentem. Otthon megcsapott a frissen sütött marhahús illata.
- Megjöttem! - léptem be a házba.
- Üdv itthon Shusaku! - Harumi egy rövid fekete csipkeruhában volt, ami nagyon jól állt neki. - Ne haragudj, de mi lenne, ha ma itt vacsoráznánk? A kedvencedet készítettem, remélem ízleni fog!
- Nos, ha itt szeretnél maradni, akkor rendben. Egyébként minden amit te készítesz az én kedvencem! - magamhoz húztam és belepusziltam a nyakába. Végül leültünk és nekiláttunk a vacsorának.
- Na és történt ma valami fontos? - azon kívül, hogy el kell kapnunk a bátyádat?
- Semmi fontos, csupa unalmas dolog. Még jó, hogy ma nem voltál bent dolgozni, mert te is halálra untad volna magad.
- Örülök, hogy minden rendben ment. Egyébként Ryota meg akart várni téged, de elaludt.
- Az jó, ugyis kettesben akartam lenni veled. Harumi, úgy döntöttem ideje lenne végre egy családdá válnunk. Nem mintha eddig nem lettünk volna azok, de szeretném hivatalossá tenni! - elővettem a zsebemből a vörös dobozt, majd az orra előtt felnyitottam. - Harumi, hozzám jössz?
- Persze Shusaku, hiszen megmondtam nem? Mindig veled akarok lenni! - az ujjára húztam a gyűrűt és megcsókoltam. Örültem, hogy minden sínen ment. Remélem, hogy Harumi bátyának elkapása is ilyen könnyen fog majd menni és az életünk békés lesz, gondok nélkül
Hm, ahogy olvastam az elejét, azon gondolkodtam, hogy hogy fog hatni a kapcsolatukra, hogy éjjel nappal együtt vannak, egy másodpercre sem egymás nélkül. Persze, lehet azt mondani, hogy eddig is ez volt a helyzet... Inkább az a kérdés, hogy külön fogják-e tudni választani a munkakapcsolatot attól, hogy ők tulajdonképpen együtt élnek. Plusz jó úton haladnak afelé, hogy tényleg egy család legyenek. Egyáltalán van arra szándék, hogy különválasszák ezt a két életet? Én nagyon remélem. Nem lenne bölcs vegyíteni a kettőt. Persze, most, hogy az összes kopó Harumi tesójának a nyakán van, vagy így, vagy úgy, de elkerülhetetlenül vegyülni fog a dolog. Csak azt remélem, hogy a picurt sikerül majd a lehető legkisebb lelki sérüléssel kitámogatni a helyzetből.
VálaszTörlésAlakulnak a dolgok, végre vissza kapta a látását és máris egy óriási családi ügybe keveredett. Ez a bosszú dolog azért remélem nem a karrierjébe fog kerülni. Vajon mit fog szólni a lány ha meg tudja. Ez a lánykérés azért nem sikerült valami romantikusra.
VálaszTörlésNa szép... épp hogy Shusaku visszakapta a látását, épp hogy visszatér a munkába, meg minden a rendes kerékvágásban megy tovább, épp hogy végre egy ilyen romantikus vacsorát töltenének el kettesben, erre kiderül, hogy Harumi bátyja közelebb van, mint gondolnánk. És még ezt a rossz hírt is sikerült ellensúlyoznod egy ilyen aranyos lezárással, ez a lánykérés egyszerűen...olyan spontánnak hatott de mégis annyira romantikus gesztus volt :D
VálaszTörlésNa a lényeg hogy imádtam az egész részt, remélem ezt a boldogságot nem fogja elrontani ha Harumi tudtára jut a hír a bátyjáról...
Megtörtént a lánykérés,örülök nagyon! Viszont van egy érzésem,hogy nem lesz könnyű elkapni Harumi bátyját.
VálaszTörlés