18.rész

Körülbelül 2 hónap telt el azóta, mióta Harumi bátya után nyomozunk. Eddig eredménytelenül, ami nagyon bosszant. Annak a vadállatnak felelnie kell azért, amit Harumi-val, Mikoto-channal és még ki tudja hány másik nővel művel. Csak remélni tudtam, hogy egyszer felbukkan és akkor majd el tudjuk őt kapni. Közben az esküvőnket is szerveznünk kellett, ami a sok munka miatt elég nehezen ment. Ryota is folyton a nyakunkon csüngött, szóval nem sok időnk maradt a pihenésre. Most is épp az irodában ülök és a számítógépen igyekszek információt találni Takauji-ról. Valaminek csak kell lennie róla. Túlságosan belemerültem, így nem vettem észre, hogy Harumi bejött.

- Shusaku, mit csinálsz? - kérdezte, mire gyorsan lecsaptam a gép tetejét.

- Semmi különöset, csak meg kellett nézzek valamit! - erre odajött hozzám és felnyitotta a gép tetejét.

- Mégis mi ez? Te kutatsz a bátyám után? Mit titkolsz előlem Shusaku?

- Semmit, ez csak...

- Ne játszd a hülyét! Mond el mégis mi folyik itt?

- Rendben, nem fogok hazudni. A csapattal már két hónapja a bátyád után nyomozunk, mert attól félünk hamarosan fel fog bukkani. A főnök azt mondta még ne mondjunk neked semmit, majd csak akkor ha nyomra bukkanunk, addig felesleges lenne rád ijeszteni. - Harumi csak sóhajtott egyet és leült az asztalához.

- Miért kellett ezt eltitkolnod? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak!

- Igen tudom, de nem akartam, hogy emiatt idegeskedj. Még nem tudunk róla semmit és félek nem is fogunk.

- Takauji nagyon óvatos. Ha megneszeli, hogy készültök valamire eszébe sem lesz idejönni. Légy óvatos Shusaku, nem akarom, hogy Takauji bántson téged!

- Ugyan már ne aggódj! Hidd el, nem lesz semmi gond. Most már nyugodj meg, jó? - bólintott, én pedig egy puszit nyomtam az arcára. - Egyébként, mikorra szeretnéd az esküvőt?

- Hmm szerintem most várnunk kell vele! - sejtelmesen elmosolyodott.

- Mégis miért? Mire készülsz Harumi?

- Ez még egyenlőre maradjon titok, amíg nem vagyok biztos benne. De ha bejön amire gondolok, akkor annak mindketten nagyon fogunk örülni! - végül munka után amíg Harumi az ebédet csinálta, addig én elmentem Ryota-ért az óvodába. Ott álltam a bejárat előtt mikor észrevettem, hogy egy vad idegen ember folyton engem bámul. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Mikor ránéztem, különös érzés fogott el. Mintha valahonnan ismernem kéne őt, csak fogalmam sincs honnan.
- Papa! - hallottam meg Ryota hangját. A kölyök odaszaladt hozzám, én pedig felkaptam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Na, jól érezted magad?
- Igen és képzeld már vannak barátaim! De ugye attól még lesz majd kistestvérem?
- Ha az anyukád is szeretné, akkor majd lesz, ne aggódj! - próbáltam mosolyogni de nyomasztott, hogy az idegen továbbra is minket figyelt. Majd csak úgy fogta magát és odasétált hozzánk. Ryota a hátam mögé szaladt és onnan kukucskált az ismeretlenre. - Segíthetek? - néztem rá, mire gúnyosan elmosolyodott.
- Te vagy Kitazawa Shusaku, igaz?
- Igen én vagyok.
- Reméltem, hogy egyszer megismerhetlek! Szóval neked rakta szét a lábadat a testvérem, ugye? - elnevette magát, mire tudatosult bennem kivel is állok szemben.
- Te vagy az....Sugihara Takauji?
- Miért kit vártál? Nahát milyen helyes kölyök! Hé öcsi, nem is akarod megölelni az apádat? - hirtelen szóhoz sem jutottam és nem én voltam az egyetlen. Ryota csak állt szótlanul mellettem, én pedig éreztem, hogy most minden gyökeresen meg fog változni.